Éva Kroz orvostanhallgató a krakkói egyetemen. Lengyelül beszél, nevelőszüleitől ezt a nyelvet tanulta, igazi szüleit pedig nem ismeri. Két-három éves volt, amikor Auschwitz faluban örökbe fogadták, nem tudta a nevét, és nem emlékezett a szüleire. Mindössze annyi derül ki a karjára tetovált számból, hogy egy magyarországi transzporttal érkezett a haláltáborba. Mint mindenki, ő is szeretné tudni, kik voltak a szülei, élnek-e még? Ezért a magyar hatóságokhoz fordul, hogy kutassák fel az esetleg élő hozzátartozókat. Újsághirdetések jelennek meg Magyarországon, és jelentkezők tucatjai vélik felfedezni Évában lányukat, testvérüket, unokahúgukat, hozzátartozóikat. Éva Magyarországra utazik, hogy elvégezzék a szükséges vizsgálatokat.A film az 1964-es Krakkói Filmfesztiválon a Legjobb Nemzeti Műsor díját kapta.